Rainbow Pen

Lehullott az első hópehely, aztán a második, harmadik, negyedik, stb...és a kilencmilliárd, akárhányadik is. Már ott tartottunk, hogy lépni sem lehetett az udvaron, de hála a mi Friccsünknek, délutánra fellapátolta a felesleges havat.
- Jössz hógolyó csatázni? - kérdezte Nancy.
- Attól függ, kik mennek még? - De kérem, nekem nem való akármilyen társaság! Luxus cica vagyok.
- Amit tudok: Nora, Emily, Simon, Scorpius, Albus, James és az én Geraldom.
Na igen, ne reménykedjetek. Nancy azóta sem szakított Geraldal és nem jött össze Jamesszel. Basszus, pedig milyen jó lenne! Olyan jól néznének ki! Jól van, abbahagytam az álmodozást. Gyorsan felkaptam magamra pár melegebb cuccot, és szaladtam le Nancyvel. Nem hagynám ki ezt a csatát. Főleg, hogy megverhetem Simont és Emilyt! Undorodom tőlük.
- Rose, Nancy! - üdvözölt minket Nora kitörő örömmel, Albusza oldalán. Alap, hogy az én nevemet mondja először... Ha-ha.
- Nora! - kiáltottam én is, a teljesség kedvéért. - Ja és Albus! - egészítettem ki. Al levágott egy fintort. Hát igen, azóta sem vagyunk túlságosan jóban. Fene tudja miért... én igyekszem. Nora is próbált már beszélni a fejével. Na mindegy. Nem tudja mit veszít.

Szóval a csapatok úgy álltak, hogy Emily, Simon, James, Gerald és Nancy együtt. Nancy a kis áruló... Albus, Scorpius, Alan és egy ismeretlen akit Carlnak hívnak, na meg én.
- Szia, Rose vagyok - nyújtottam a kezem újdonsült ismerősömnek.
- Szia, tudom - vigyorgott és viszonozta a gesztust. Tudom, hogy híres vagyok, na de ennyire?
A harc megkezdődött, és az első tíz percben el is talált egy hógolyó a pofámon, egy a nyakamon, egy a lábamon és én is dobtam egyet Nancy hasára, Emily arcába és Simon... khm... középső fertályára. Erre az utolsóra igazán büszke voltam. Volt is miért, hiszem minimum öt percig szorongatta micsodáját, kétrét görnyedve. A csapat társaim mind büszkén néztek rám és röhögtek az ellenfélen. Ez után jött, hogy Emily arcon dobott egy jól irányzott hógolyóval.


Fáradtan zuttyantam a klubhelyiség kanapéjára, ahogy mindenki, aki csatázott. Talán le kellene vennem a nedves cuccokat, nem? De mielőtt ezt megtehettem volna, valaki leült mellém. Nem más mint... Scor. Mi? Scorpius? Ez meg mit keres itt? Nem a Mardekár klubhelyiségében kéne téblábolnia?
- Szia, ügyi voltál - mondta téma hiányában.
- Kösz - mondtam. Nem nagyon izgat a beszélgetés...
- Te, Rose...
- I-igen? - kérdeztem. Már igazán kinyöghetné, mit akar. Nekem drága az időm, ráadásul a kanapé is tiszta nedves lesz tőlem. (nem azért mert bepisiltem)
- Nem lenne kedved a következő roxmortsi hétvégén velem jönni?
- Már megbeszéltem Alannal, hogy... Micsoda? - Igen, csak most esett le a dolog. - Én, veled? Ez teljességgel lehetetlen. Ellenségek vagyunk.
- Akkor már nem is mehetek el veled Roxmortsba? - Úgy tűnt kiakadt egy kicsit a drága.
- De az olyan mintha... randiznánk! - mondtam felháborodva. Scor következő mondatát életemben soha nem fogom szerintem elfelejteni. Vagyis ezt az egész szitut...
- Mivel randiznánk is...
A szemeim kitágultak, a szám tátva maradt. Szerintem úgy nézhettem ki mint egy túl méretezett hal aki elfelejtett tátogni.
- Azt nem lehet. Te... te nem vagy eszednél! Te nem is vagy Scor! Te biztos valaki más vagy, csak ittál olyan löttyöt, ami át tud változtatni! - hadartam. Így hirtelenjében még a Százfűlé- főzet neve sem jutott az eszembe. Scor válaszát meg sem várva felrohantam a lépcsőn, be a hálókörletbe.



- Szóval randira hívott - összegezte Nancy mikor elmondtam nekik, hogy mi történt.
- Igen, azt hiszem. De ez nem lehetett Scor! Ő utál engem! - Még mindig nem tudtam felfogni a dolgot. Ez egyszerűen lehetetlen. Scor nem ilyen.
- Szerintem le kellene menned, beszélni vele - mondta Nora. Hát persze. Rohanok. Norának persze könnyű. Azzal jött össze, akivel akart, Nancy nem azzal, de neki az is jó, ami most van, én meg... egyedül vagyok, mint vak ló a szakadékban. Vagy nem erre kell mondani ezt a mugli közmondást? Na mindegy...
Végül is most nincs is senki akivel össze akarnék jönni. Simon egy beképzelt kis senki lett mióta együtt van Emilyvel. Más meg nincs.


Negyed órával azután hogy beszélgettem Norával és Nancyvel, rászántam magam, hogy lemegyek, hátha ott van még Scor és beszélek vele. Ez húzós menet lesz és én félek is egy kicsit. Azt sem tudom még, hogy mit mondjak. Mégis mit lehet ilyenkor mondani? Leértem. Ő ott ült a kanapén, ahol hagytam. Szegényke...
- Szia - köszöntem, mire ő rohadtul felvidult. Megjelent a vigyor az arcán. Ez most komolyan ennyire belém zúgott, he?
- Szia - mondta ő is. Mondj már valamit! Légyszí... De mivel ez nem történt meg, nekem kellett beszélnem.
- Bocsi az előbbiért. Csak nem bírtam felfogni. Hiszen te elviekben utálsz engem.
- Hát igen... Akkor ezek szerint sikerült a tervem. - Terve? Na ne má...
- Milyen terved?
- Az hogy azt mutatom neked, mintha nem tetszenél, sőt, utállak, de közben... nem. Vagyis nekem már első óta bejössz. Most komolyan. De azt hittem, ha úgy csinálok mintha utálnálak, akkor én is elfelejtelek majd. De nem így volt. A hármasból nagyon hiányoztál, láttam Albuszon is, hogy hiányol.
Király. Ekkora monológot azért nem vártam. De jól esett. Mégis ki kell, hogy ábrándítsam.
- Ez mind nagyon szép és jó, de... nekem te nem... vagyis nem érzek irántad semmit- Igen, igen tudom, hogy egy kicsit béna vagyok... Mit makogok itt? - Szóval nem megyek el veled Roxmortsba, már úgyis megígértem Alannak, hogy vele megyek.
- Az a fiú totál beléd zúgott, nem veszed észre? - kérdezte hitetlenkedve. De igen, elég feltűnő.
- Ahogy te is - mosolyodtam el halványan. Ő is mosolygott, de látszott a szemén hogy szomorú a kikosarazás miatt. De mindegy is... mit foglalkozom én mindig más hangulatával? Hát persze... mert én ilyen jó vagyok.


Eljött a roxmortsi hétvége. Alan úgy fel volt dobva, hogy nem is láttam m,ég ilyen vidámnak. Nancy és Nora megint eltűztek újdonsült szerelmeikkel. Hogy őszinte legyek, nagyon várom már, hogy Nancy szakítson Geralddal, vagy fordítva. Tudom, hogy ezt kikészítené Nancy, és én nem akarok neki rosszat. Csak tudom, hogy ő inkább Jamesszel lenne boldog. Csak ő még nem tudja, de ez más kérdés. Alannal másfél órán keresztül beszélgettünk a Három Seprűben, miközben öt- hat vajsört be is nyeltünk. Ennek felét Alan fizette. Nem akarom én őt kihasználni... tényleg nem. Beszélgettünk erről is arról is. Közben betért oda Nancy és Gerald is. De persze nem jöttek oda. Nem is haragudtam ezért. Had legyenek egyedül. De amikor előttünk csókolóztak az már egy kicsit kiakasztó volt. Eszembe jut, hogy nézett rám akkor Alan. Csak a szemem sarkából láttam. Mint aki rögtön lesmárol. De mivel nem viszonoztam a pillantást, csak felállt és rendelt még két vajsört.
Tudom, hogy kínzom... de nem tehetek róla, hogy én nem érzek semmit iránta. Már azzal is sokat tettem neki hogy szóba álltam vele azok után amit tett velem. Mostanra már barátok vagyunk. Vagy legalábbis nekem ő a barátom. De nyilván ő többet is akarna.
Az egész nap jól telt. Három Seprű után elmentünk a helyre ahol mindig elfekszünk. A dombra. Minimum egy órán keresztül feküdtünk a fűben... mármint a hóban. A nap szerencsénkre szépen sütött. Aztán visszamentünk a kastélyba.


Amint beértünk, Nora jött elénk.
- Sziasztok! Nincs kedvetek kviddicsezni egyet? Én is beállnék, mert Nancy még nem jött vissza és kell valaki a helyére. Tehát be tudok állni - újságolta lelkesen. Én benne vagyok. Mindig és mindenkor. Amúgy is be kell pótolnom, lemaradásaimat. Szóval elmentünk kviddicsezni. Ott volt James, Emily, Simon és a többiek. Nem sorolom fel, ha nem gond. Szóval voltunk páran és nagyon élveztük. Alan is beállt. Mikor éppen nem kellett védenem, oda szállt mellém és beszélgettünk.


- Hú, ez jó volt! - mondtam, lihegve, mikor leszálltunk a földre.
- Egyetértek - bólogatott bőszen James.
Mikor indultunk visszafelé, James megállt és engem is visszarántott. A többiek csodálkoztak egy kicsit, de észrevették, hogy itt most nem nagyon kéne zavarni, úgyhogy mindenki gyorsan eltűzött.
- Nancy és Gerald... Ők most nagyon együtt vannak, igaz? - kérdezte unokatestvérem, miután mindenki hallótávolságon kívülre került.
- Őő... hát, ha az együtt járás annak számít, akkor igen - válaszoltam.
- Tudod, hogy értem. Jól kijönnek, igaz?
- James, ha nem jönnének ki jól, akkor nem járnának!
Látszott Jamesen, hogy ő is rájött mekkora hülyeséget kérdezett.
- Igen, jól meg vannak, azt hiszem. Miért? - hoztam ki a kínos helyzetből Jamest. És vezettem be a következő kínos helyzetbe. Tiszta jó... milyen ügyes vagyok! Egyik kínos helyzetből a másikba...
Na jó abbahagytam!
- Mert... én szeretem Nancyt. Simon azzal tudott a csapatból kitolni, hogy megígérte, segít megszerezni Nancyt. Azóta is csak bizonygatja, de már nem hiszek neki... nem tesz semmit az ügy érdekében. Sokáig halasztottam, hogy elmondjam neked, de szerintem épp itt van az ideje.
A szám tátva maradt. Épp mondani akartam valami nagyon okosat, de megláttam a közeledő Nancyt és Geraldot.
- Ezt megbeszéljük később - mondtam, és vállon veregettem Jamest, azzal nagy mosolyogva üdvözöltem Nancyéket.