Rainbow Pen

Végre itt van a roxmortsi hétvége! Idén az első. De sajnos egyedül megyek. Ilyen még sohasem volt velem. Mindig ott volt Nancy, Nora és Emily is. Most mindegyiknek volt párja, és bár szívesen fogadtak volna mint harmadik, de ez csak amolyan udvariaskodás féle volt. Hiszen ki akar első randiján egy harmadik személyt? Úgyhogy Nancy és Nora felvetését is elutasítottam. Egyedül is jó nekem.
Lassan lépdeltem Roxmorts kövein. Figyeltem az embereket, néha megálltam egy-egy kirakatnál. Szeles idő volt, úgyhogy egy tapadós hosszú farmert vettem, egy fehér rövid ujjút, rá pedig egy cipzáras kardigánt melynek cipzárját csak félig húztam fel, hogy mégis nézzek ki valahogy. A hajamat kontyba fogtam. A nyakamban, egy anyától kapott nyaklánc lógott. A szerencse nyakláncom.
Mikor kissé elegem lett a szélből, behúzódtam a Három Seprűbe. Leültem a sarokba és rendeltem egy jó kis vajsört. Ekkor megláttam a kocsma másik végében Nancyt és Geraldot. Ja igen, nem is mondtam még, hogy Nancy és az én drágaságos unokatestvérem barátja randizik. Kicsit összehúzódtam, hogy nehogy meglássanak, de úgy tűnt ez lehetetlen. Teljesen el voltak egymással foglalva. Hirtelen megcsendült az ajtó feletti csöngő és Scorpius Malfoy lépett be az ajtón. Úgy tűnt keres valakit. Mikor meglátott engem, kért valamit a pultnál és hozzám sétált. Az asztal csak egyszemélyes volt, de ő odahúzott egy széket. Na nem mintha hellyel kínáltam volna...
- Mi a helyzet? Mért vagy egyedül? - kérdezte érdeklődve. Ez meg mit akar?
- Mindkét barátnőm randizni van. - Nancy és Gerald asztala felé sandítottam. A francba, Nanc észrevett és látja, hogy Scorral beszélgetek. Azonnal le kell koptatnom a fiút. - Mit akarsz? - kérdeztem cseppet se barátságosan.
- Mi az hogy mit? Nem ülhetek csakúgy ide? - kérdezte meglepődve.
- Nem. Pont te nem. Mióta is vagyunk mi jóba? - a plafonra tekintettem, mintha számolnám az időt. - Úgy tudom kitúrtál Albus mellől.
- Igen, és sajnálom - szemeimet forgattam.
- Scor, nekem nincs időm erre. Nagyon jól megvagyok egyedül is. És ne haragudj, de nem veszem be, hogy rád tört valami bocsánatkérő roham. Hogyha pedig mégis rád tört volna, akkor sem érem be ennyivel. Túl sokára kérsz bocsánatot ahhoz, hogy tényleg, őszintén megbocsássak. És ha most nem haragszol... - felálltam és minél gyorsabban kisurrantam az ajtón.
Pár perccel később kisütött a nap. Csak erre vágytam. Leültem egy füves dombra és hátradőltem a fűbe. A nap sütötte az arcom. Le is vettem a pulcsim. Nem sokkal ezután mellém ült valaki. Nem nagyon érdekelt, úgyhogy ki sem nyitottam a szemem, úgy kérdeztem.
- Ki vagy?
- Alan - mondta halkan.
- Ó... - Most már kinyitottam a szemem és feltápászkodtam. Rávigyorogtam. - Na mi a helyzet, Alan?
- Semmi, csak egyedül voltam és megláttalak. Gondolom te is egyedül vagy - mosolygott. Tudtam, hogy azóta sem vagyok közömbös a számára. De nem zavart. Tényleg nagyon normális volt mióta elkábított.
Most már ketten feküdtünk a fűben, hasunkat süttetve.
A kastélyba érve Nancy rohant elém mosolyogva. Nyilván jól sikerült a randija.
- Szia, szívem, mesélj! - mondtam neki vigyorogva, és elköszöntem Alantől. Nancy beszámolt mindenről. Gerald azt mondta, hogy már tavaly óta tetszik neki Nancy. Csókolóztak is. Nancy perceken át mesélte a csókot, hiába mondtam, hogy nem kérek részletes beszámolót. Jókedvűen, ugrándozva járkáltunk a folyosókon, közben én is elmeséltem a délutánomat.
- Lehet, hogy Scorpius beléd van habarodva! - vetette fel Nancy, de rögtön rávágtam, hogy az lehetetlen. Nanc is leszállt erről a témáról, hiszen szerinte sem történhet meg ilyesmi. Hogy pont Scor...
A klubhelyiségben nagy volt a hangzavar, a fél Griffendél ott volt.
- Mi történt itt? - kérdeztem egyik évfolyamtársunkat. Felelni sem volt ideje, hiszen én is megláttam, mi a hangzavar tárgya: Nora és Albus a griffendéles kör közepén csókolóztak. Mit kell rajtuk annyit nézni?
Al most elengedte Norát, aki bódultan nézett a világba. Albus pedig elvigyorodott.
- Ez meg mi volt? - súgtam Nancynek aki tátott szájjal figyelte a jelenetet.
- Fogalmam sincs - csóválta fejét majd elindult az újdonsült pár felé. Belekarolt Norába és magával húzta, kiszakítva Albus karjaiból.
A hálókörletben kivallatás következett.
- Mi volt ez drága, kis önbecsülésű és sohasem túl feltűnően viselkedő barátném? - kérdezte Nancy Norától, aki szegény levegőhöz sem jutott.
- Albus...azt kiáltotta...hogy MINDENKI FIGYELJEN MOST IDE!...megvárta, míg minden szem rá szegeződik....és megcsókolt az egész griffendéles csapat előtt. - Most nagy levegőket vett és közben szétterült arcán az ábrándos mosoly. - A roxmortsi úton végig nem csókolt meg. Ez volt az első csókom és szuper volt! Ilyet még nem pipáltam...
Aszta! Albus aztán ért a szerelemhez. Ebben a pillanatban futott át az agyamon, hogy minden barátnőmnek összejön, csak nekem nem! Mért van ez így? MIÉRT??? Nancy megláthatta a reménytelen kifejezést az arcomon, mert hirtelen megszólalt.
- Baj van Rosiem? - Olyan anyai gondoskodással kérdezte ezt, hogy nem szégyelltem elmondani, hogy mi bánt.
- Nekem nincs senkim! - mondtam ajak biggyesztve. Nancy mellém ült és átfogta a vállam.
- Ugyan Rosie! Nem hiszem, hogy ezen szomorkodnod kéne! Egyszer úgyis eljön a Nagy Ő! - Ezen muszáj volt elmosolyodnom. Olyan kedves tud lenni, hogy az hihetetlen. Nora is kedves megértően nézett rám.
- Nem kell miért aggódnod! Úgyis lesz egyszer valaki, aki úgy szeret mint senki más ezen a világon! - mondta.