Rainbow Pen

Azon a délutánon egész végig a klubhelyiség egyik kényelmes kanapéjában ülve tanultam. Utálom ezt csinálni, de ha egyszer nincs már dolgom... Éppen a mandragóráról olvastam érdekfeszítő tanulmányt, mikor Nancy rontott be. A klubhelyiségben ülők mindegyike értetlenül nézett rá (tehát James, Lily és én).
- Most mi van? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Semmi. Miért kellett így berontanod? - kérdeztem, de nem kaptam választ. Nancy csak lehuppant mellém, és a vállamra hajtotta a fejét. Ennek meg mi baja? - Mi van Nancy? - kérdeztem most már másodszorra.
- Mi lenne? - kérdezett vissza. Na jó, ha nem mondja, hát nem mondja. Negyed óra hallgatás után végre kibökte.
- Eltört a seprűd... - mondta és a kutyaszemekkel nézett, hátha meghat.
- Tessék? Mi történt? Hogyan?
- Gyere velem. - Karon fogott és kirángatott a portrén. James és Lily nem tudták mire vélni. Zavartan pislogtak utánunk. Szinte szaladva mentünk végig a folyosókon, míg leértünk a seprűtárolóhoz. Nancy a törött seprűhöz vezetett.
- Nem tudom hogy történt - mondta őszintén. Belém nyilallt a válasz.
- Emily! - kiáltottam magamon kívül és kirántottam kezem Nancy szorításából. - Kinyírom azt a tetűt!
Felszaladtam a lépcsőkön, végig mentem a hosszú folyosókon. A nagyterembe. Biztos ott enyeleg Simonnal. A nagyteremben csak pár diák üldögélt, főleg szerelmes párok. Rögtön megpillantottam Emily fekete, göndör haját. Vészjóslóan közeledtem felé. Hallottam a mögöttem igyekvő Nancyt. Ki nem hagyta volna ezt a jelenetet, hiszen imádja a cirkuszt. Simon már előbb meglátott és egy nagyon vonzó mosolyt dobott felém. Sajnálom, drága Simon, de ez most nem hatott...
- Te voltál? - kérdeztem minden kertelést gondosan mellőzve.
- Mi voltam én? - nézett fel rám Emily (ez jól esett, hiszen kinek nem esik jól, ha felnéznek rá, hm?).
- Farsangon a tapsifüles! Szerinted? - mondtam fenyegetően. Nekem ne tettese itt az értetlent. - Te törted el a seprűm?
Nem kerülte el a figyelmem, hogy Simon kérdően néz Emilyre. Ez még neki sem tetszene. Úgy tűnt, Emily is észrevette szerelme kérdő pillantását, mert zavartan pislogni kezdett.
- Ho...Hová gondolsz?
- Jobban teszed, ha bevallod. Mindenkinek jobb úgy. Neked is - bizonygattam szinte derűsen.
- Nem én voltam - mondta, nem túl meggyőzően.
- Be tudod bizonyítani? Van „alibid”? - Itt Simonra néztem, aki rögtön meg is szólalt.
- Azt mondta, hogy nem ő volt, megértetted, Rose? Egyébként fél öttől velem volt.
- Én pedig négykor láttam utoljára, és nem éppen puszipajtásokként váltunk el - mondtam, bizonyítva, hogy mennyi ideje és milyen okai lehettek e tett elkövetésére. - Szerintem épp elég ideje lehetett. Fél óra még sok is egy seprű eltörésére.
Csend. Mindenki Emilyt figyelte, aki viszont csak a cipőfűzőjét nézte kitartóan.
- Hát jó, amíg Emily kitalálja, hogy mit akar csinálni, elmondanád, miért passzíroztad ki a legjobb hajtónkat a csapatból?
- A legjobb hajtót? - nevetett. - Csak ketten vagyunk hajtók, drágám.
- Nem vagyok a drágád, amíg Emilyvel jársz - szúrtam közbe, de máris megbántam. Tátott szájjal néztek rám mind hárman. Még Emily is abbahagyta a cipője fixírozását. Elpirultam, gondolom olyan lehetett az arcom, mint a hajam színe. Simon úgy tervezte, hogy folytatja, de mikor meghallotta a mondatot, becsukta a száját. Nancy próbált meg kimenteni a kínos helyzetből.
- Hát akkor... azt hiszem, hogy mi most megyünk. Szemét dög vagy, Emily! - szúrta még közbe és elrángatott magával.
- Nagyon-nagyon leégtem, ugye leégtem? - kérdezgettem később Nancyt a háló körletünkben. Csak ketten voltunk. Nora épp a klubhelyiségben el volt foglalva Albusszal.
- Hagyd már abba, Rosie! Csak egyszer lennél már olyan, mint én! Szóval vagány, ha nem tudnád, mire gondolok...
- Nem vagy te egy cseppet beképzelt? - kérdeztem pillanatnyilag megfeledkezve bánatomról. De szokásos pajkos vigyorából rájöttem, hogy csak viccelt. Persze, az én Nancym csak viccből szokott beképzelt lenni. Khm...na jó ez így nem teljesen igaz. - Jamesszel összeillenétek - nevettem, de rögtön abba is hagytam, meglátva Nancy elpirulását. - Te, Nancy! Neked bejön James?
- Dehogy! - mondta Nancy összevonva szemöldökét. Arca újra felöltötte a normális színét. Ezzel a témát be is fejeztük. A nap többi része unalmasan telt. Kivéve, hogy Alan mellém ült vacsorán és végig beszélgettünk. De ne értsétek félre. Ez semmit sem jelent. Nekem Alan csupán jó barát.