Rainbow Pen

Arra keltem, hogy valaki épp a fejemet próbálja lefejteni az öléből. De nagy meglepődésemre nem Simon hanem Scorpius volt az. Ez meg mi a fenét keres itt? Csendesen lépkedett a kijárat felé, nehogy bárkit felébresszen.
- Hé, hát te hogy kerülsz ide? - szóltam utána, miközben feltápászkodtam. Nagyon fájt a fejem. Túl sokat ihattam tegnap. Scor kelletlenül fordult felém.
- Al meghívott - mondta és indult volna ki de nem hagytam hogy ezt megússza.
- De hogy kerültem az öledbe? - csattantam fel kissé hangosan.
- Jaj, ne kiabálj már. Mindenki alszik. - Úgy tűnt nem akar többet mondani az ölben alvós dologról aztán sóhajtott. - Hát jól van. Simon ölében aludtál el, aztán Simon odahívott és mondta, hogy vegyelek át. És azóta így fekszel.
- Ez nagyszerű, de mért pont téged? - értetlenkedtem tovább.
- Mért én voltam ott! - türelmetlenkedett Scor aztán távozott. Hát ez érdekes kis sztori. Ekkor legnagyobb meglepődésemre megláttam a szemben lévő kanapén, ahogy Emily Simon ölében fekszik. Ez nem igaz! Nem lehet igaz. Észre sem vettem, máris könnyek folytak le az arcomon. Végül zokogva felszaladtam a hálókörletbe. Csak Nancy ébredt fel az ajtó csapódásra. Levágtam magam az ágyra és a párnába nyomtam az arcom. Nancy rögtön ott termett mellettem, ahogy jó barátnőhöz illik és simogatni kezdte a hátam.
- No, csitt, csitt - gügyögte nekem. Kimondhatatlanul jól esett ez az egész. Lassan abbamaradt a sírásom is. Már csak szipogtam. Felültem és Nancy szemébe nézve elmondtam mit láttam lent a klubhelységben.
- Nem hittem volna Emilyről - mondta fejét csóválva. - Hiszen barátja is van! De várj...lehet hogy az egészet csak rosszul értelmeztük. Lehet hogy nincs is semmi közöttük.
- Igen, de Scor mondta, hogy Simon átadott neki. És gondolom utána rögtön átment az ott ülő Emilyhez és bevallotta neki, hogy... - nem bírtam befejezni, mert újra rám jött a sírás. Most már Nora is felébredt. Nem kellett neki semmit mondanunk, rögtön tudta, hogy itt nincs valami rendben. A másik oldalamra ült és simogatni kezdte a hajam. Ezt szeretem Norában. Olyan megértő. Szavak nélkül is meg tud nyugtatni. Így voltunk úgy negyedóráig aztán hirtelen felálltam.
- Elmegyek zuhanyozni. A víz majd kitisztítja az agyam - mondtam és igazam volt. Rájöttem, hogy fölösleges ezen aggódnom. Hiszen ez nem a világ vége. Viszont Emilyhez biztos nem szólok egy büdös szót se. Mosolyogva léptem ki a fürdő ajtaján. Nora és Nancy csodálkozva néztek rám, de mosolyogva nyugtázták, hogy egy kicsit jobban lettem. Ebben a pillanatban betoppant Emily. Levakarhatatlan vigyorral az arcán. Legszívesebben megütöttem volna. Vagy akármit, csak tűnne el az a vigyor...
- Na hogy aludtatok? - kérdezte és választ sem várva, folytatta. - Mert én piszkosul jól!
- Tudom - morogtam. Nehezen tudtam csak fékezni az indulataim. Emily most hozzám fordult.
- Na milyen volt Scor ölében feküdni? - kérdezte gúnyosan. Mintha nem is ő lenne Emily.
Nem bírom tovább... nem bírom...
- Silentio! - kiáltom pálcámat Emilyre szegezve. Emily ettől kezdve csak tátogott és az arca értetlenséget tükrözött mikor észrevette, hogy nem jön ki hang a torkán.
Nancy elnevette magát a jeleneten. Még Nora is elmosolyodott. Én pedig elégedett vigyorral az arcomon leindultam a nagyterembe reggelihez. Piszkosul korgott már a hasam. Két barátnőm követett. A klubhelységben Simon épp ébredezett és legszívesebben pofon csaptam volna, de sajnos ezzel csak bolondot csináltam volna magamból. Szóval leballagtunk a nagyterembe és épp a muffinom utolsó morzsáját akartam bekapni, mikor megszólalt valaki mögöttem.
- Szia, csak azt akartam mondani, hogy ne haragudj az elkábítás miatt. Én csak...csak szeretlek és tudtam, hogy te nem. Csak akartam egy kellemes estét - mondandója közben felé fordultam. Nem tudtam haragudni rá egy ilyen vallomás után. Elmosolyodtam.
- Semmi baj, Alan - mondtam és felálltam, hogy egy szinten legyünk. Hirtelen belékaroltam. Úgy tűnt egy kicsit furcsállja, de jólesett neki. - Menjünk sétálni egy kicsit.
Nora és Nancy tátott szájjal követtek minket tekintetükkel. Az első óra kezdetéig sétálgattunk az udvaron. Jól elbeszélgettünk. Egész aranyos ez az Alan.
Délután kviddics válogatást tartottunk. Nancy és Emily is benne volt. Csak őt ne vegyék be.
De sajnos ügyesnek bizonyult. Nancy is jól csinálta. Mindkettejüket bevették. Emily mit hajtó, Nancy mint terelő. Nanc, Ryan (Emily volt pasija, ugyanis szakítottak) helyett lépett be. Emily pedig James helyett. Ezt azért nem nagyon értettük...James imád kviddicsezni, és az egyik legjobb játékosunk. Miért hagyja hát abba most? A válogatás után ki is faggattam.
- Mért szállsz ki!? - kérdeztem döbbenten.
- Egy kicsit meguntam - mondta komoran. Persze...megunta. Ha-ha és én ezt el is hiszem. Már indult a kastély felé, mikor megfogtam a karját és visszarántottam.
- Nem hiszem. Mi történt?
Nagyot sóhajtott, de végül kibökte.
- Simon megkért.
- Megkért? És mért tetted meg neki?
- Azt nem mondhatom meg - azzal távozott. Rögtön utána Emily jött oda hozzám villámló szemekkel.
- Gond van? - kérdeztem gúnyosan. - Na feloldotta már valaki a bűbájt?
- Igen, fel. Simon, feloldotta. Szeretjük egymást érted? - kérdezte eszelős vigyorral. - És egy rohadt némító bűbájjal nem tudod megakadályozni, hogy ez így maradjom. Mert...
- Silentio! - mondtam ma már másodszorra a varázsigét. - Unom már azt a nagy lepcses szád - azzal nevetve távoztam.