Rainbow Pen

 Reggel korábban értem be, és leültem a lépcsőn- Egy kicsit tanulgattam a törit, mert dolgozatot írunk és nem akartam karót- így is úgy is sok rossz jegyem volt ebben az évben, szóval bele kellett húznom. A suliba csönd volt. Bár olvastam a leckét, elkezdtem gondolkozni azon, hogy honnan is ismerős a Rick név.
"- Tudod Alice van egy fiú, aki tetszik Ursulának, csak nem meri megmondani neki, mert ő a leghelyesebb pasi az egész suliba. Úgy hívják, hogy Rick. Nagyon jó tanuló. Kiválóak a tanulmányi eredményei" - jutott eszembe egy régi beszélgetés Veronikával, az egyik osztálytársammal "- Hát persze, ő az iskola üdvöskéje. Ő a tanárok kedvence. Rick a leghelyesebb pasi a suliban." Úristen nem hinném, hogy pont belém szerelmes, ha egy csomó szép lány van a nyomában. Ez csak egy félreértés, mondogattam magamban. Következő pillanatban, beteljesült a legrosszabb álmom. Csend volt a suliban és senki nem volt bent kivéve én, a portás és még valaki. Rick.
- Szia szégyenlős! - mosolygott. Ez a mosoly és ezek a fogak. Lelkem csak egy ÁÁÁÁÁÁÁÁ-t ordított. - Tegnap gyorsan mentél el, és nem is tudtunk beszélgetni.
- Hát. Nagyon siettem. Fontos elintézni valóm volt.
- Értem. Ő...Kijönnél velem egy picit az udvarra beszélgetni?
-Beszélgetni? - csodálkoztam. Ez már eleve rosszul kezdődik. De mondhatnék mást egy olyan angyalnak, mint neki?? - Hát persze. Miért is ne. - Kimentünk az udvarra és leültünk egy padra ahol jól látható volt a napfelkelte. A szívem hevesen dobogott. Hát kinek nem dobogna, ha ugyan ez történne vele is? Ha bele gondolok nem is olyan rossz. Nagyon is jó érzés, hogy ennyire érdeklődik irántam.
-Remélem nem hozlak zavarban, mert csupán beszélgetni szeretnék veled.
-Nyugodtan. Szívesen meghallgatlak és beszélek veled - bármikor és bárhol volt a mondatom vége, de csak magamban, mert nem vagyok olyan merész, hogy ezt a szemébe mondjam.
-Eljönnél velem valamikor moziba? Megnézhetnénk valamit. Most igazán jó filmek mennek. Milyen filmeket szeretsz?
-Hát igazából én mindent megnézek kivéve a horrort, mert attól kiráz a hideg!
-Hah. Ez vicces!
-Mi?
-Én azt hittem, hogy te azok lányok közé tartozol, akik nem félnek semmitől! - mosolygott.
-Remélem nem csalódtál! -mondtam suttogva, miközben elszégyelltem magam. Nem tudom, hogy mitől csak éreztem, hogy égetett a fülem.
-Nem, egyáltalán. Végül is mindenki fél valamitől! - Ő is mosolygott. Annyira szép, amikor mosolyog. A nap a szemébe világított, és az csillogott. Ahogy a szemei csillogtak és ő mosolygott - azt hittem elájulok.
-Nekem most mennem kell.
-Milyen órád lesz?
-Hát. Irodalom.
-Akkor találkozunk matek órán!
-Te fogod megint helyettesíteni Mrs.Gilbertet?
-Igen. Miért? Baj? - egy kis huncutság volt a hangjában.
- Nem. Miért lenne baj?
- Hááát...
-Na jó, szia. Megyek, mert becsöngettek. - Félbeszakítottam, már megint. Bárcsak tovább tartott volna ez a pillanat! Bárcsak megint találkoznánk! Vajon komolyan meghívott randizni?
- Szia, Nyuszó! - szólalt meg valaki a hátam mögött.
-Nyuszóó? Ez meg mi?
- Új nevet találtam neked.
A hátam mögött Ryan állt. Már megint a hülyeségeivel jött. Mióta a pénzeszsákokkal lóg, azóta ilyen nyálas.
- Köszi szépen, de nekem már van nevem.
-Naaa... Ne légy ilyen morcos. Tudod már, hogy mit csinálsz este?
- Hazamegyek és tanulok.
- Neeeem.
-Akkor nem megyek haza és nem tanulok.
- És?
- És mit csinálok?
- Eljössz velem vacsizni.
- Igen? - kérdeztem csodálkozva. Még soha nem voltunk együtt vacsorázni. Mindig csak moziba, vagy pizzáztunk. - Ez valami új.
- Nyolcra érted megyek. Jó?
- Hát igazából... - már elment és meg sem engedte, hogy befejezzem a mondatomat.
Este már kész voltam, és arra vártam, hogy jöjjön el. Egyszer csak hallottam, hogy kintről valaki dudál. Kinéztem és Ryan egy nagy, piros dzsipben várt. Nem is hittem a szememnek. Kimentem. Ryan már rám várt a kocsi előtt. A kezében egy csokor rózsa volt. Oda mentem hozzá.
- Na, hogy tetszem?
- Egyszerűen csodás vagy - mosogott.
 Egy sötétkék, selyemből készült, hosszú estélyi volt rajtam. A pántja a hátamon x-ben keresztezte egymást. A dekoltázsnál, olyan volt, mint ha meg lenne csavarva. A végén bő volt. Hozzá egy fekete magassarkút vettem fel. A hajam hullámos volt. Le volt engedve, és a fele hátul volt rögzítve egy pompás hajcsattal.
- Hogy tetszik?
- Hát ez csodaszép! - tényleg nagyon tetszett a kocsi. - Még soha nem ültem ilyenbe.
- Mindig van első - mosolygott
- Akkor induljunk! Ígérem tetszeni fog. - Elviharzottunk. Mikor megérkeztünk, és leszálltam a kocsiról előttem egy csodaszép étterem állt. A szemeim tágra nyíltak, mert sose hittem volna azt, hogy valaha is egy ilyen puccos helyen fogok vacsorázni. Beléptünk és egy öltönyös férfi fogadott minket.
- Jó estét kívánok! Miben tudunk segíteni?
- Asztalt foglaltam két személyre, mára.
-Jöjjenek velem, kérem. - Utána is mentünk a pulthoz, ahol egy számítógép volt.
- Milyen néven foglalták azt asztalt?
- Ryan Yorke nevére foglaltam asztalt.
- És maga Ryan Parker?
-Igen. - válaszolt Ryan. Egy kicsit kezdett dühös lenni.
- Kérek egy személyigazolványt.
-Tessék. - Ryan arcán látszott a feszültség, és hogy szétverné a férfit, ha nem lennénk ebben az étteremben.
- Nyugi Ryan. - suttogtam a fülébe. - Biztos, csak azért kell neki, mert pontosan le akarja írni a nevedet. Meg hát, igazoltatnod kell magad.
- Nyugodt vagyok, nyugodt vagyok. - Látszott rajta, hogy megpróbálja visszatartani indulatait.
- Kérem jöjjenek erre. - Végre a pincér megtalálta az asztalfoglalást, és elvezetett minket egy második emeleti asztalhoz. Nekem igazán tetszett, mert a második emeleten voltunk, de nem bent, hanem az erkélyen. Az ég szép kék volt. A csillagok fényesen ragyogtak rajta. Úgy látszik ma este telihold van. Az asztal kék, selyemterítővel volt befedve. A közepén egy váza, amiben egy rózsa volt. Két oldalról két fehér gyertya égett. A lángjuk teljesen picike volt. Olyan volt, mint két égből pottyant mini csillag. Az edények fehér porcelánból voltak. Az evőeszközök, meg csillogtak a rájuk fénylő holdtól. A levegő tele volt virágillattal. Minden olyan volt, mint egy párizsi film jelenet. Kivéve, hogy nem volt hegedűs, és mi angolul beszéltünk. A legjobban azt élveztem, hogy ez nem egy filmkocka, hanem maga a valóság volt.
- Jó estét kívánok! Mit hozhatok?
- Szeretnénk egy üveg pezsgőt a legjobból.
- Még valami?
- Most még nem, köszönjük!
- Rendben. Máris hozom a pezsgőt.
- Köszönjük. - A pincér már el is ment. Ryan engem nézett. A tekintete olyan volt, mint azé a Ryané akibe beleszerettem és nem a nyafogós, idegesítő, beképzelt senkiházié.
-Mi az? Miért nézel így? - kérdeztem, mert már kellemetlenül éreztem magam és a helyzet kezdett zavarni.
- Hmm... Semmi. Csak rég volt az, hogy kettesben beszélgetünk. Egyáltalán nem is voltunk kettesben mostanában.
- Ez igaz. - Igazából azt akartam volna neki mondani, hogy nagy részben ez az ő hibája, mert folyton a haverjaival lóg és rám már nem is figyel, de meggondoltam magam. Nem akartam tönkretenni ezt a szép pillanatot.
- Tudod nagyon sajnálom, hogy mostanában ilyen kevés időt szánunk egymásra. Azt szeretném, ha a kapcsolatunk olyan lenne, mint régen.
- Nem hiszem, hogy minden olyan lehetne, mint régen. Sok dolog történt mostanában.
- Ezt most miért mondod? Mi az, ami zavar?
- Engem? Hogy mi zavar engem? - egy picikét megváltozott a hangnemem. - Lássuk csak. Már három hónapja egyáltalán nem foglalkoztunk a kapcsolatunkkal. Te megvagy a barátaiddal, és én hol vagyok ebben? Sehol. Teljesen kizártál az életedből. - mondani akart valamit, de nem jutott szóhoz. - Még most sem hiszem el, hogy itt vagyunk kettesben. Mikor meghívtál, azt hittem... Meglepődtem.
- Ezért vagyunk most együtt. Figyelj Alice, tudom, hogy mostanában nem volt idő kettőnkre, de szeretném, ha ez megváltozna. Belátom, hogy ez így nincs rendjén. De hé, nélküled nem menne - A hangja nyugodt és határozott volt. Felém nyúlt, és az ujjával az állam alatt felemelte a fejemet. - Benne vagy?
- Azt hiszem igen. - nem mondhattam mást. Ezzel viszont, jól összekutyultam mindent. Most már az egyik oldalon ott volt Ryan, a másikon meg Rick. Az este nagyon jól telt. Bár nem akartam vitatkozni, mégis megtettem. Szerencsére, ezzel nem tettem tönkre a vacsorát.
A kocsiba ültünk, a lakásunk előtt. Ryan lepattant a kocsiról és kinyitotta az ajtómat. Kiszálltam.
- Nagyon jól éreztem magam veled. Ha szeretnéd, akkor máskor is elvihetlek vacsizni.
- Én is jól szórakoztam, és ha ragaszkodsz akkor máskor is elvihetsz randira. - mosolygott, ahogy én is. Egymás szemében néztünk, amikor
Ryan felém hajolt, és megcsókolt. Zavartan a szemében néztem, aztán visszacsókoltam.
- Akkor szia.
- Szia. - Elindult a kocsija felé, amikor egyszer csak hozzám szólt:
- Nem szeretnéd, ha reggel eljönnék érted?
- Óóó... Az jó lenne.
- Akkor 7:30 érted jövök.
- Rendben. Szép álmokat.
- Neked is. - Ezzel el is búcsúztunk.
  Felmentem lakásunkba. Szerencsére mindenki aludt. Beosontam a szobámba. Felkapcsoltam az éjjeli lámpámat, és az ágyra huppantam. Végig gondoltam a történteket. Egyszer csak mosolyra húzódott az ajkam, és lehunytam a szemem. Mély álomba merültem. 

Képek a szereplőkról -->