Rainbow Pen

Erre a szóváltásra még Lily és Hugo is felnéztek.
- Ez meg mi volt? - kérdezte Lily, miközben Nancy leült arra a helyre ahol az imént Alan ült.
- Nem hallottad, Luna? Süket vagy? - kérdezte gúnyosan Hugo.
- Ne hívj Lunának! - kiabált Lily.
- Hé! - szóltam közbe. - Miért vagytok ilyenek egymással? Mióta elindultunk egymáshoz sem szóltatok. - Mivel mindketten lehajtott fejjel hallgattak, folytattam. - Neked, Hugo, nem kellene ilyen...bunkónak lenned.
Még mindig nem mondott egyikük se semmit.
- Ne anyáskodj, Rosie - mosolygott elnézően Nancy.
Odahajoltam Nancyhez és úgy súgtam a fülébe:
- Beszélned kéne velük, hogy mi a baj.
Tény, hogy aggódtam miattuk, na. De Nancy csak értetlenül visszasúgott.
- Miért nem te? - kérdezte. Sóhajtottam. Oké, feladom, akkor megkérdezem én. De Hugo meg fog utálni az biztos.
- Elmondjátok, hogy mi a bajotok egymással? - kérdeztem. Jó lenne ha válaszolnának, mert ha nem...
- Semmi - mondta olvasgatva Hugo, mintha az előbb nem lett volna egy kis szóváltása Lilyvel. Na persze, semmi...és én ezt higgyem is el!? - Most azonnal elmondjátok, vagy nagyon-nagyon dühös leszek! - kiabáltam. Hát igen, talán nem kellett volna. Mindketten megszeppenve néztek rám. Jól van talán túlzásba estem, de nem igaz, hogy nem lehet kibökni, mi van. Végül Lily ránézett Hugóra, hogy mondhatja-e, az meg bólintott.
- Összevesztünk - összegezte Lily. Igen erre én is rájöttem.
- Min?
- Hát...nem is tudom - mondta Lily. Hát szép, nem tudja min vesztek össze. - Azt hiszem azon, hogy... - látszott, hogy nem nagyon akaródzik kimondani.
- Hogy? - segítettem ki. Legalábbis próbáltam, mert úgy látszott ettől csak jobban megijedt. De azért folytatta.
- Azon, hogy Hugónak tetszik egy Mardekáros lány - mondta. Ezen hogy lehet összeveszni?
- Ebben mi volt olyan amin össze lehet veszni? - adtam hangot az értetlenségemnek.
- Én mondtam, hogy nem kéne Mardekárosokkal kavarnia. A griffendél ellensége a mardekárnak! Hugo pedig megsértődött - tette még hozzá Lily. Most már minden összeállt. Lilynek gondolom mindent elmondott Harry nagybácsi a Dracoval való ellenségeskedéseikről. Hugo persze egy ilyen kis apróságon rögtön megsértődött, hiszen az apjára ütött...
Ekkor a vonat nyikorogva megállt. Itt vagyunk! Ilyenkor mindig nagyot dobban a szívem. Nem is tudom mi lesz velem mikor hetedikben elmegyünk. Kiszálltunk mindannyian. Mikor az utolsó lépcsőről is lehuppantam, szemben találtam magam Alannel.
- Segítsek? - kérdezte udvariasan.
- Nem...Köszi - nyögtem. Leemeltem a bőröndöm. A fiú még mindig nem ment el onnan. - Akarsz valamit? - kérdeztem kicsit idegesen. Hagyjon már békén, könyörgöm. Nem mondott semmit csak megfogta a derekam és magához rántott. Őrülten elkezdtem kapálódzni. Nagy lendülettel eltoltam magam, mire végre elengedett. - Én tényleg értékelem az igyekezeted, de kopj le. Már szeretek valakit és az nem te vagy. - Azzal elrohantam a bőröndömet húzva magam után.
Fáradtan a bőröndcipeléstől, ledobtam magam az ágyra, ahol már 4 éve folyamatosan alszom. Na jó a nyarakat kivéve. Nancy már ott volt és éppen pakolt ki. Utánam pár perccel megérkezett Nora és Emily is. Mi, így négyen, elválaszthatatlanok voltunk. Kivéve persze a vonaton, mert ott nekem kötelező a rokonaim társaságában ülnöm. Szóval mindannyian kipakoltunk és elmeséltük nyári élményeinket.