Írországban élek, egy kis, fa házban. A ház köröl sok, sok fa van, és egy kis tó, amelyikben nyáron jókat lehet fürödni. Apukám kötött egy kötelet az egyik tó melletti fa ágára. Azzal szoktam szórakozni, hogy nekifutok a kötélnek, elkapom, hintázok egy kicsit rajta, és aztán csobbanok. Az egyik fán lakik a legjobb barátom, egy leprikón. A neve Siouthrun. Ő bakancsokat készít, és sokszor keveredik bajban. A legrosszabb ellensége egy Sikítószellem. Ő az erdőkben bujkál, és a varázslények királynője akar lenni.
Napjaink tele vannak kalandokkal. Siouthrun nagyon jól ismeri a hegyeket, és mindig mutat szép, érdekes helyeket. A kedvenc helyem a Crag vízesés. Gyakran járunk az erdőkbe, és pikniket tartunk. Siothrun sokszor áthív magához, ahol egy faágra ülve teát iszunk. Ilyenkor mesél a családjáról, ugyanis ő vissza tudja vezetni a családfáját. A legkedvesebb tárgya egy gomb, mely évezredek óta a családja örökli. A gombnak óriási varázsereje van. Sokszor segít Suouthrunnak, főleg a Sikítószellem ellen védekezni. A szellemnek az a célja, hogy megszerezze Siouthrun kincse, mert azzal rabokká teheti a varázslényeket.
Siouthrunnak van egy házi állata. Egy gibber. Ez egy madárka. Kicsike és nagyon sovány. Szerintem egy kicsit csúnyácska. Siouthrun azt mondja, hogy az erdőben nagyon sokféle madár van. Mindegyik szép és színes, de nem értékesebb a gibbernél. Nem mindenki lehet ugyan olyan, mint a másik. És pont az a jó, ha nem hasonlítunk. Milyen lenne, ha egyformán néznénk ki. Akkor nem lennének tündérek, manók, sellők stb.
Mikor ide költöztünk, utáltam mindent és mindenkit, mert nem akartam egy ilyen puszta helyen élni, de most nagyon örülök, mert a napjaim sokkal kalandosabbak és érdekesebbek.
0 Comments:
Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)