Gyakran találkozom barátokkal úton a suli felé, úgy hogy jól elbeszélgetünk. Ők elmondják a bajukat, én meghallgatom őket. Mennyi problémája van az összes gazdag csajnak. Néha örülök, hogy szegény vagyok. Persze az öröm gyorsan elszáll, amikor első órán matek témazárót írunk és én semmit sem tudok. Legalább is ez az érzésem. Bár igaz, hogy hulla fáradt vagyok, mert sokáig tanultam, úgy hogy remélem, hogy egy hármas lesz ebből.
Következő napon nagyon izgultam és éjszaka is igen keveset aludtam emiatt.
- Sajnálom Alice, újra elégtelen lett a dolgozatot! - mondta a tanárnő.
- De én nagyon készültem rá!- szomorkodtam.
- De úgy látszik, hogy nem tanultál eléggé jól. Ha-ha-ha . - a tanárnő boszorkányos nevetéssel nevetett.
- Ha-ha-ha. Ugye milyen vicces? Alice, Alice! Figyelsz te rám egyáltalán?- kérdezte Samatha, az egyik barátnőm.
- Ja, igen. Szerintem is nagyon vicces. - Azt sem tudtam, hogy miről beszél. Viszont, miközben ő mesélt én elképzeltem, milyen lesz a dolgozatom. Nagyon beteges volt ez az elképzelés. Úristen, megörültem. Ilyet elképzelni? És mióta érdekel engem a matek témazáró dolgozat eredménye?
Az óra már rég elkezdődött, de a tanárnő még nem volt bent. Alig vártam, hogy bejöjjön. Aztán öt perc elteltével bejött egy helyes fiú.
- Sziasztok. A nevem Rick, és azért vagyok itt, mert helyettesíteni fogom Mrs. Gilbertet a mai órán.
- És hol van ő? Miért nincs itt? - Annyira dühös voltam, hogy a csávó még befejezni sem tudta a gondolatát, amikor megszólaltam.
. - Miss, elnézést mi is a neve?
. - Alice McRichardson-nak hívnak.
.- Nos Miss McRichardson a tanárnő autó balesetet szenvedett és most egy kórházban ápolják.
Hát ez remek, gondoltam magamban. Nem elég, hogy nem tudtam kialudni magam, mert attól féltem, hogy megbukok matekból, és alig vártam a témazáró dolgozat eredményét, most még ez is. Hát ilyen nincs! - Én leszek a helyettesítője, amíg nem lesz szabad egy másik tanár, aki tud titeket ideiglenesen felvenni.
- És maga talán új tanár az iskolában?
- Hah. - nevetett csendesen - attól félek, hogy csalódnia kell Miss McRichardson, de én egy végzős diák vagyok és nem kell bemennem bizonyos órákra, mert már...
- Rendben. Csak ennyit akartam megtudni. - Ez a pasi mit hisz magáról? Úgy beszél velem, mintha a diákja lennék. Miss McRichardson attól félek, bla-bla-bla. Ahhoz képes, hogy milyen szexi egy fiú, nagyon sokat beszél. A többi csaj az osztályból megörült érte. Folyton beszélgetni akartak vele, és csak beszéltek és beszéltek. Hülye libák. Csak a fiúk járnak az fejükben. Habár a csávó velük beszélt, mindig engem nézett, és ha én is ránéztem, akkor elfordult. Egyszer rá néztem és nem tudom miért, de valami megfogott benne. Végig mértem. A haja gesztenyebarna, a szemei arany színűek, ajkai világos rózsaszínűek és vastagok, a bőre meg sima volt. A szívem hevesen feldobogott. A lélegzetem időként megállt. A legszörnyűbb az volt, hogy nem tudtam levenni róla a szemem. Rick észrevette, hogy nézem, és ő is nézett. Most se ő, se én nem vettük le egymásról a pillantásunkat. A szép arany szemek mélyen belém láttak. Olyan mélyen, hogy a lelkemig értek. Egy kis időre azt éreztem, hogy fulladozok. De ezt volt a legkisebb problémám. A nézése leírhatatlan volt. A hangok - igazából semmit sem halottam. Számomra minden megszűnt létezni. Egyszer csak DDDZZZZZZZNNN- kicsöngettek.
- Ez az! Vége van az órának - Ez volt az első dolog, amit halottam, miután magamhoz tértem. Gyorsan kimentem a teremből és kirohantam az udvarra. Életemben először volt ennyire szükségem oxigénre. Lehajoltam és a mellkasomra raktam a kezemet. Nagyon mélyen lélegeztem. Úgy éreztem magam, mint ha negyed órán keresztül fojtogattak volna. Jézusom, mi baj van velem? Megőrültem? Mi volt ez? Ez nem normális! Ilyen még soha nem történt velem. Vajon beteg vagyok? - beszéltem magamhoz hangosan. Annyi kérdésem volt, hogy összezavarodtam.
- Jól van, Alice? - megkérdezte egy férfihang a hátam mögött.
- Igen, persze. Nincs semmi - Megfordultam, és ő volt az. Jaj, ne. Most, hogy meneküljek el? - bajom. Jól vagyok.
- Hmm. Jó. Gondoltam, hogy megkérdezlek, mert kirohantál, mint ha menekülni akartál volna valakitől - mosolygott. Hát pontosan beletrafált a közepébe.
- Haha - a nevetésem olyan volt, mintha viccesnek találtam volna azt, amit mondott. Nem csinálhattam mást. Mit mondjak neki? Igazad van! Hogy találtad ki? Igen menekülni akartam, és el se tudnád képzelni, de tőled próbáltam minél messzebb kerülni, mert ha meglátlak, akkor lehetséges, hogy megfulladok, mert a lélegzetem akaratlanul megáll. És ezért csak is te vagy a hibás!
- Ha szeretnéd, akkor - én már berohantam az épületben és nem hagytam, hogy végig mondja. - haza kísérlek.
Szedtem a lábamat, ahogy csak tudtam. Gyorsan pakoltam, amikor valaki hozzám szólt.
- Szia, édesem. Rég láttalak. Miért nem hívsz? - hátra néztem és mögöttem Ryan állt és mosolygott. Mellesleg ő a barátom.
- Szia. Tudod nagyon elfoglalt... - Ryan átölelt és megcsókolt. Közben én be akartam fejezni a mondatomat, és amíg az ajkai az enyéimre helyezkedtek én még mindig beszéltem. - ...voltam és otthon is bajok vannak és...
- Sokat beszélsz kislány. Lazíts! - súgta a fülembe Ryan és aztán rám mosolygott. - Nem jössz velem egy kicsit sétálni?
-Bocs, de sietek - mentem el gyorsan. Egész úton Rick járt az eszembe. Ez nem normális dolog. Vajon belezúgtam? Abban biztos voltam, hogy valami vonz felé. De ma találkoztunk először, plusz ő végzős. Biztos nincs szüksége egy családi és más problémákkal küzdő 16 éves néha depis csajra. És mi lesz Ryannal? Hiszen ő szeret. Istenem megbolondulok! Ez nem lesz jó így.
Mikor hazaértem rögtön bementem a szobámba. Nem sokára megjött, apa. Megint részeg volt. Ledobta a kabátját és lehuppant a kanapéra.
- Hülye piac, hülye munka, kibaszott élet.
Annyira ijesztő volt a látványa. Részeg ember, aki a sárga földig leitta magát. A bűz, ami belőle áradt egyszerűen elviselhetetlen volt.
- Mi van már megint? Ne ordíts, mert felébreszted Laila-t. - Laila a legkisebb a családban. Ő egy kis angyalka. Haja göndör és gesztenyebarna, szemei kékek, akár egy óceán feszine. Hangja magas és ez jól érezhető, ha visít. - Gondolom, bajok vannak a munkával.
- Igen. Bajok vannak a munkával és te semmiben sem segítesz. Mindent én fizetek, te meg csücsülsz otthon és semmit sem csinálsz. Hasztalan vagy.
- Mi az hogy otthon ülök és semmit sem csinálok?! Egész álló napon dolgozom. És nem egy helyen. Aztán haza jövök főzni. És te mit csinálsz? Leiszod magad, mint egy disznó.
- Fogd be. Hasztalan némber. Te hülye vagy. Semmit sem tudsz. Nélkülem egy nulla lennél.
- Menj és fürödj meg. - ezzel be is fejeződött a vita. Na, ilyen szokott lenni általában az estém. Ilyenkor bezárkózom és úgy csinálok, mintha az ajtó mögött nem lenne senki. Általában zenét hallgatok és könyvet olvasok, és most is ezt terveztem. Amikor bekapcsoltam a rádiót valamilyen nyálas szám ment. Én nem szeretem az ilyet, de valahogy nem tudtam átkapcsolni. Lehet, mert Rickre emlékeztetett. A szép szeme és a gesztenyebarna haja és a bőre, az illata. Csak nem tudom, hogy fogok holnap a szemében nézni a történtek után. Lehet, hogy betegnek tettetem magam, de ez azért rossz ötlet, mert így csak egy-két napot úsznék meg. Viszont elmehetnék holnap hozzá és bocsánatot kérek, s elmondom neki, hogy rossz napom volt. Igaz, hogy az egyik ötlet rosszabb a másiknál, de legalább megpróbálom a kiutat megkeresni. Aztán befejeztem az agyalást és elaludtam.
Képek a szereplőkról -->