Rainbow Pen

Már a lány nevét sem tudom felidézni, de bennem maradt az emléke, ugyanis elég fura volt. Egy nyáron, amikor az iskola befejeződött, egy mágus Wizard camp nevű táborba utaztam, és ott ismertem meg. Nagyon hosszú, szőke haja volt és mély tengerkék szeme. A bőre tejfehér. Elsőre az ember azt hinné, hogy tök átlagos, de nem az, aki vele kerül egy szobába, az tudja a legjobban. Hát igen. Én így jártam. Amikor beléptem a szobába ő már ott volt. A helyiségben egy csomó mécses volt. Minden szekrényen találhattál volna. Ez nem is tűnt furának, mert aromásak voltak, és a levegő finom illatú lett tőlük. Emlékszem, hogy nem köszönt ugyan is meditált. Még ezt sem gondoltam furának. Inkább azt gondoltam, hogy „Hmmm... Egy kiegyensúlyozott boszorka. Ez nem is olyan rossz.” Viszont, amikor a lány abbahagyta a tevékenységet és meglátott, elővett egy, talán gyíkbőrből készített szütyőből egy flakont, majd a tartalma egy részét rám loccsantotta. ekkor megijedtem. Amikor megkérdeztem, hogy ez mi volt, azt válaszolta, hogy rózsvíz, és ezt azért tette, mert eme szer megtiszit, tehát ha valami rossz megszállta a lelkemet ez segít, és tiszta marad a szombánk aurája. Nagy szemekkel bámultam, csoddálkozva mi a baja. ennek ellenére próbáltam vele megbarátkozni. Este lefekvés előtt láttam, hogy nagyon keres valamit. Egyszer csak elővett egy tucat csillagszórót. Amikor megkérdeztem, hogy mire fogja használni, azt válaszolta, hogy így szokott elaludni. Először nem értettem. A lány egy könnyű pálcamozdulattal maga köré sorolta őket, majd meggyűjtötte. Éjjel meg álmában arról beszélt, hogy egy sajttal játszik egy cukorkastélyban. Fáradt voltam, és nem bírtam rá figyelni. 

Reggel, amikor felébredtem, a lány hiányzott, ahogy a holmija is. Nyoma sem maradt. Amikor megkérdeztem a vezető bosziktól, hogy hova tűnt, azt mondták, hogy sürgősen haza kellett mennie. "Ez elég rövid táborozás volt" - gondoltam magamban. Aztán egész délelőtt a lány járt az eszembe. Miért kellett ilyen gyorsan elmennie? És ténylegilyen fura, vagy csak tetette. Egy, ami biztos. Ő volt a leglököttebb szobatársam.