Rainbow Pen

Újra itt van a Halloween. A házunkat a töklámpások veszik körül. Szellemek, démonok és más lények sétálnak az utcákon. Végül is ez az egyetlen nap, amikor az emberek között járhatnak. Idén viszont szeretnék változtatni egy kicsit a szokásokon. Csalócsoki?? Nem... Ezen változtatni kell. Most minden betérő kísértet pudingot, és energia szörpöt kap. Talán még valamilyen vicces cukorkát is, de ez a kettő lesz a fő ajándék. És még valami... Most nem üstből kapják majd az édességeket, hanem egy óriási csíkos sapkából. Ez aztán a szokatlan, de nekem tetszik az ötlet.

Ahogy minden Halloweenkor, most is megtartjuk a családi vacsit. Ilyenkor szeretettel varunk minden élő, és halott családtagunkat. Nagyon sokan szoktunk lenni, ami szívmelegítően jó érzés. Így legalább beszélhetek az őseimmel. Igen érdekes dolgokat tudnak mesélni a régi időkről. Tőlük lehet sok családi titkokról hallani. Tehát nincs olyan rejtély, amit ne tudna valaki. Idén is készültem az élőknek egy kis ijesztő, ámde fincsi meglepetéssel. A kertben a falevelek alatt előbújik egy sikító, vattacukor szörnyeteg, ami csakis rosszban sántikál. Remélem nagyon megijednek majd. A végén úgy is én nevetek a legjobban, mert aq legnagyobb meglepetés az, hogy a szörnyem lesz a desszert egyik része. Alig várom az arckifejezéseket.

Ami még kihagyhatatlan az a sütõtöklé. Nyami... Anya készített még házimanó sütit is.

A lakoma után meg következik egy kis játék. A szellemekkel a legjobb kviddicsezni, mert nem tudják elkapni a cikeszt, így hát nem kell félni a vesztéstől.

Remélem jól fogjuk érezni magunkat. Belegondolva az a megérzés járja át a testemet, hogy jó lesz ez az este.

Úgy döntöttem, hogy ha kipróbálhatnám az időutazást, akkor valószínűleg elutazok 2020 - ban, Írországban. Keresnék egy zöld hegyvidéket, ahol elkezdeném építeni a Grácia Roxfortot. Az egész kék márványból készülne :D. Olyan magas lenne, hogy a tornyai az égig érnének. A legfontosabb amit nem felejtenék el megépíteni egy kút lesz, mely az iskola merengője lenne. Ott lakozna az Grácia összes élmény emlékei. Végül küldenék minden örök diáknak baglyot, hogy megépült az álomhely, és szeretettel várunk mindenkit a nyitó bálon.

Remélhetőleg az professzorok akkor is elvállalják a tanítást.

A nyitóbál témája az ősz lenne. A bálterem narancssárga, barna, piros és bíbor színben pompázna. Mindenhol szét lennének szórva falevelek, amelyek egy erdő hatását keltenének. A fények nem lennének annyira erősek, inkább olyan kora estéhez hasonlóak. Az asztalok tele lennének finomságokkal - mézes puszedlik, csokis torták, muffin-ok stb. Az egyik legkülönlegesebb a hósipka lenne. Mindenkinek lenne egy a nevével ellátva. Azért különleges ez a süti, mert nem engedi majd elfelejteni a Grácia estét, a barátokat, és a jó kedvet. Viszont az est fénypontja a Grácia nápolyi lenne - nápolyiból készült Grácia kastély. Az összes egy óriási ezüst tálcán a bálterem közepén állna. Mindenki körülötte táncolna. És ha valaki véletlenül meg akarná kóstolni, nyugodtan megteheti, ugyanis az elvett nápolyi varázslattal rögtön visszapótolná magát.

A sok báli ruha, nevetés, öröm és jókedv végül a merengőben kerülne, mint fő emlék Grácia örökké néven. Így hát a további diákok is tudni fogják, hogy épült meg az iskolájuk, és hogy a Grácia diákjának lenni az élet egyik legjobb élménye.

Cathleen nyitogatta a szemét. Reggel volt. Egyszer csak felhuppant. Megnézte az óráját, és rájött, hogy 10 perce elkezdődött a tanítás. Kiugrott a takaró alul, és a fürdőszobába rohant. Felkapcsolta a villanyt, és egy pukkanás hallatszott. Sajnos a villanykörte kiégett. A lány azt gondolta, hogy eléggé késésben van, így hát úgy döntött, hogy kihagyja a reggeli fürdést. Fintorogva a ruháját kereste. Mikor már majdnem kész volt, észrevette, hogy lyukas a zoknija. „Hát ilyen nincs!!!” A lány nem akarta elhinni, hogy ilyen peches. A következő döntése azt volt, hogy nem vesz fel zoknit, mert nincs ideje keresni. Így hát megfogta a lyukas darabot, egymásba gyűrte, és oldalra dobta. Hát igen... Pont eltalált vele egy vázát, ami természetesen leesett. A padló tiszta víz és virágszirom lett. Cathy azon törte a fejét, hogy mit kezdjen a kupival. Elhatározta, hogy tanítás után feltakarítja, de most tényleg mennie kell.

Már indult is kifelé a hálókörzetből, és itt találkozott a következő akadállyal. Lenyomta a kilincset, és nagyon bedühödött. Az ajtó be volt zárva. Merlinre! Ki az a zseni, aki ilyet tenne. Miért kell egyáltalán bezárni az ajtót? Cathy elővette a pálcáját, és egy kis varázslattal megoldotta a helyzetet. Végig rohant a folyosókon. Kereste a termét. Amikor odaért a kitűzött célponthoz benyitott. A könyveit a levegőbe dobta, és elugrott az ajtótól. Ugyan is egy gumikerék repült felé. Az arca tűzvörös lett. Betrappolt az ajtón. Tudni akarta, hogy mi folyik a tanteremben. Körbenézett, de egyetlen tanár sem volt bent. A háztársai szórakoztak, és nevetgéltek. A barátnője odalépett hozzá, és megkérdezte tőle, hogy hol volt. Cathy elmesélte a bajos reggelit. A sztori hallatán a lány felkuncogott. Cathy szemeiben nézett, és csak egyet mondott.

Ma péntek 13 van, és általában mindig szerencsétlenkedsz ezeken a napokon bármennyire is vigyázol.

Ekkor Cathleen szája mosolyra húzódott. Rájött, hogy ezen a napon nincs tanítás, ugyan is elkezdődött a tavaszi szünetük. Hiába sietett. Annak ellenére, hogy rosszul kezdődött a napja, mégis szórakoztatónak találta, milyen szerencsétlen is péntek 13. - án.

Eljöttek a sötét idők a házimanók számára. A Mágiaügyi Miniszter már nem hajlandó velük, és a jogaikkal foglalkozni. Nem értem... Ha eddig nem volt ezzel gond, és sok-sok éven keresztül működött, akkor most hol is a probléma?
Egy csomó ismerősöm házimanóját elvitték, és kivégezték. Köztük az egyik a miénk volt. Az üresség, amit bennem hagyott arra ösztönözz, hogy az egyetlen ép házimanómat megmentsem a rossz végzettől. Eddig aláírásokat gyűjtöttem, csapatokat alakítottam, de semmi nem volt elég. Most ki fogam deríteni, hogy miért változtatta meg a miniszter a véleményét. Kora este van. Gyorsan felveszek egy sötétebb színű farmert, egy pulcsit, a zoknis fiókomból kikeresem a szerencsehozó zoknimat, a hajamat copfba kötöm, és a megszokottnál erősebben kötöm meg a cipőfűzőmet. Ettől valahogy biztosabbnak érzem magam. Azon gondolkodom, hogy kelleni fog-e valami, amivel megvédhetem magam. Úgy döntök, hogy a pálcám elég lesz.
Amikor a minisztériumba érek, az egész épület elhalt. A pulthoz lépek, és teljesen mást kérdezek, mint amire kíváncsi vagyok. Igazából tudom, hogy úgy sem beszélhetek a miniszterrel, és azért követem el ezt a lépést. kérdezek. A lényeg, hogy bejussak a minisztériumba. A liftbe szállok, és megkeresem a célponthoz szükséges gombot. Nagyon izgulok. Még sosem csináltam ilyen dolgot, ezért nagyon figyelmesnek kell lennem. Kiszállok a liftből, és elindulok a folyosón. Csak egy hang hallható. Olyan halkan járok, ahogy csak tudok. Szinte már settenkedek. Nem tudom miért, de úgy érzem a hangot kell követnem. Azt teszem. Mikor elérem, bekukucskálok a résnyire nyitott ajtón. Az előttem lévő kép borzalmas. Egy vámpír manipulálja a minisztert. A középidős ember lábai mellett egy tőr hever. Az asztala meg vizes a leborított kacsótól. A vérszívó a nyakánál fogja a minisztert, és azt parancsolja, hogy még holnap vadássza le az összes házimanót. A hír hallatán a szobába lépek, kezemben a pálcám. A vámpír a földre dobja a minisztert, a másik pillanatban meg a levegőbe kerülök. Azt kérdezi tőlem, hogy mit hallottam, és hogy miért vagyok itt. Érzem, hogy az adrenalin a testembe terjed szét. A szívem egyre hevesebben ver. Egyszer csak valaki hátba szúrja a vámpírt. A tőr pengéje a mellkasából áll ki. A földre zuhanok, ahogy a vámpír lerogy.A teste egy petárdapukkanáshoz hasonló hanggal eltűnik, és csak hamvak maradnak. Mögötte egy kis teremtmény áll, aki nem más, mint a saját házimanóm. Nagyon örülök a látványnak. Kiderült, hogy Balbir követett, mert tudta, hogy mire készülök. Átöleltem. A szememből egy könnycsepp szökött.
Miután mindent elmeséltem a Bűnügyieknek, ők is elmondták, hogy igazából a házimanók be voltak zárva, és hogy az összes még mindig él, így hát mindenki visszakaphatta a sajátját, köztük én is.

Már a lány nevét sem tudom felidézni, de bennem maradt az emléke, ugyanis elég fura volt. Egy nyáron, amikor az iskola befejeződött, egy mágus Wizard camp nevű táborba utaztam, és ott ismertem meg. Nagyon hosszú, szőke haja volt és mély tengerkék szeme. A bőre tejfehér. Elsőre az ember azt hinné, hogy tök átlagos, de nem az, aki vele kerül egy szobába, az tudja a legjobban. Hát igen. Én így jártam. Amikor beléptem a szobába ő már ott volt. A helyiségben egy csomó mécses volt. Minden szekrényen találhattál volna. Ez nem is tűnt furának, mert aromásak voltak, és a levegő finom illatú lett tőlük. Emlékszem, hogy nem köszönt ugyan is meditált. Még ezt sem gondoltam furának. Inkább azt gondoltam, hogy „Hmmm... Egy kiegyensúlyozott boszorka. Ez nem is olyan rossz.” Viszont, amikor a lány abbahagyta a tevékenységet és meglátott, elővett egy, talán gyíkbőrből készített szütyőből egy flakont, majd a tartalma egy részét rám loccsantotta. ekkor megijedtem. Amikor megkérdeztem, hogy ez mi volt, azt válaszolta, hogy rózsvíz, és ezt azért tette, mert eme szer megtiszit, tehát ha valami rossz megszállta a lelkemet ez segít, és tiszta marad a szombánk aurája. Nagy szemekkel bámultam, csoddálkozva mi a baja. ennek ellenére próbáltam vele megbarátkozni. Este lefekvés előtt láttam, hogy nagyon keres valamit. Egyszer csak elővett egy tucat csillagszórót. Amikor megkérdeztem, hogy mire fogja használni, azt válaszolta, hogy így szokott elaludni. Először nem értettem. A lány egy könnyű pálcamozdulattal maga köré sorolta őket, majd meggyűjtötte. Éjjel meg álmában arról beszélt, hogy egy sajttal játszik egy cukorkastélyban. Fáradt voltam, és nem bírtam rá figyelni. 

Reggel, amikor felébredtem, a lány hiányzott, ahogy a holmija is. Nyoma sem maradt. Amikor megkérdeztem a vezető bosziktól, hogy hova tűnt, azt mondták, hogy sürgősen haza kellett mennie. "Ez elég rövid táborozás volt" - gondoltam magamban. Aztán egész délelőtt a lány járt az eszembe. Miért kellett ilyen gyorsan elmennie? És ténylegilyen fura, vagy csak tetette. Egy, ami biztos. Ő volt a leglököttebb szobatársam.

Már a lány nevétsem tudom felidézni, de bennem maradt az emléke ugyan is elég fura volt. Egy nyáron, amikor az iskola befejeződött, egy mágus Wizard camp nevű táborba utaztam, és ott ismertem meg. Nagyon hosszú szőke haja volt és mély tengerkék szeme. A bőre tejfehér. Elsőre az ember azt hinné, hogy tök átlagos, de nem az, aki vele kerül egy szobába. Hát igen. Én így jártam. Amikor beléptem a szobába ő már ott volt. A helyiségben egy csomó mécses volt. Minden szekrényen találhattál volnq. Ez nem is tűnt furának, mert aromásak voltak, és a levegő finom illatú lett tőlük. Emlékszem, hogy nem köszönt ugyan is meditált. Még ezt sem gondoltam furának. Inkább azt gondoltam, hogy „Hmmm... Egy kiegyensúlyozott boszorka. Ez nem is olyan rossz.” Viszont, amikor a lány abbahagyta a tevékenységet és meglátott, elővett egy talán gyíkbőrből készített szütyőből egy flakont, majd a tartalma egy részét rám loccsantotta. Ekkor megijedtem. Mikor megkérdeztem, hogy ez mi volt, azt válaszolta, hogy rózsavíz, és azt azért tette, mert eme szer tisztit, és tehát, ha valami rossz megszállta a lelkemet, akkor ez segít, és tiszta marad a szobánk aurája. Nagy szemekkel bámultam csodálkozva mi a baja. Ennek ellenére próbáltam vele megbarátkozni. Este lefekvés előtt láttam, hogy nagyon keres valamit. Egyszer csak elővett egy tucat csillagszórót. Amikor megkérdeztem, hogy mire fogja használni, azt válaszolta, hogy így szokott elaludni. Egy könnyű pálcamozdulattal maga köré sorolta őket majd meggyűjtötte. Éjjel meg álmában arról beszélt, hogy egy sajttal játszik egy cukorkastélyban. Fáradt voltam, és nem bírtam rá figyelni. Reggel, amikor felébredtem a lány hiányzott, ahogy a holmija is. Nyoma sem maradt. Amikor megkérdeztem a vezető bosziktól, hogy hova tűnt, azt mondták, hogy sürgősen haza kellett mennie. „Ez elég rövid táborozás volt” - gondoltam magamban. Aztán egész délután a lány járt az eszembe. Miért kellett ilyen gyorsan elmennie? És tényleg ilyen fura, vagy csak tetette. Egy ami biztos. Ő volt a leglököttebb szabatársam.